2015. január 20., kedd

Olimposzi történetek, 17. rész: Hérának bekötik a fejét

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Hérának bekötik a fejét
- Házasság és bébibumm... -

Na igen, az esküvő... és szegény Hermész, akinek a meghívókat kellett kézbesítenie minden isten, titán, halandó, nimfa, szatír és állat számára.
"Remélem a csigák már az elején megkapták a meghívókat. Bizonyára egy örökkévalóságig tartana számukra odajutni." - Percy Jackson
Számos változat kering az esküvő pontos helyét illetően. Talán a leghihetőbb helyszín, Kréta szigete. Ugyanis a szigeten, pontosabban az Ida-hegyen rejtették el anno Zeuszt. Tehát a helynek jó karmája volt.
A meghívottak közül mindenki megjelent, kivéve egy nagyon buta nimfát, Khelonét. A nimfa Árkiádiában élt - a görög szárazföldön -, egy kis folyóparti kunyhóban. Mikor kézhez kapta a meghívóját, rögtön el is hajította.
"Pff - sóhajtotta. - Hülye esküvő! Inkább itthon maradok." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods
Hermész volt a felelős a vendéglistáért és mihelyst észrevette a hiányzó tagot, rögtön visszatért a kis kunyhóhoz. Döbbenten tapasztalta, hogy a nimfa még át sem öltözött alkalomhoz illő ruhába, elégedetlenségének hangot is adott. Kheloné végül beismerte, semmi kedve sem volt részt venni az esküvőn, csak otthon akart maradni. Hermész iszonyatosan dühbe gurult és bosszút állt a bugyuta nimfán.
"Otthon akarsz maradni? Akkor maradj otthon örökre!" - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods
Hermész felkapta a kunyhót, amolyan Superman-stílusban és Khelonére dobta. A ház és vele együtt a nimfa is összezsugorodott, majd egy páncéllá olvadt össze és így született meg a világ első teknőse, aki lassan közlekedett és házát a hátán cipelte. Ez az oka, amiért a chelone teknőst jelent a görögök körében.

A világ többi részén már okosabbak voltak a meghívottak és mindannyian részt vettek a partin. A menyasszony és a vőlegény Éósz arany szekerén vonult be a szent ligetbe, ahol a ceremóniát tartották. - Éósz a Hajnal Titanisza volt a görög mitológiában, Hüperión titán és Theia lánya, aki a napisten Héliosz és a holdistennő Szeléné testvére. - Mikor megérkeztek a ligetbe, rózsás vörös fény terült szét a tömeg sorai között, ezzel jelezve egy új nap hajnalát. Az esküvőt a három aszott nénike (lásd a korábbi Olimposzi történetek részeiben) vezényelte le, akik elég komolyan vették a fogadalmakat.

John Rocco - Héra aranyalmafája
Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ajándékokat kaptak a vendégektől, mégis az utolsó lett Héra igazi nagy kedvence. A föld morajlott és egy fiatal facsemete tört ki belőle, amin tömör aranyalmák csillogtak. Bár kártyát nem csatoltak az ajándékhoz, Héra tudta, hogy az almafát nagymamája, Gaia ajándékozta nekik. Bár Gaia még mindig aludt, valószínűleg megérezte a világraszóló partit és ezt a kis ajándékot szánta az ifjú párnak.
Héra a fát a világ legtávolabbi nyugati pontjába küldte, egyenesen Atlasz, az Égboltot tartó titán lábához. Az almafa őrzésére küldött egy halhatatlan sárkányt, Ladónt. A sárkány mellé Atlasz lányainak kis csoportját rendelte, a Heszperidákat, az esti égbolt nimfáit.
Érdekes, hogy az aranyalmafát nem az Olimposz lábához ültette, talán csak azt akarta, hogy később a hősöknek nehezebb legyen ellopni az almáit. Ha ezzel a céllal tette, akkor teve többé-kevésbe működött...

Zeusz és Héra majd' háromszáz évig boldog házasságban éltek, ami ritkaságszámba ment az istenek körében, valljuk be. Összesen három gyermekük született: egy elég problémás fiú, Árész; az örök ifjúság istennője, Hébé; a szülés istennője, Eileithüia.
Zeusz megunta a problémás hétköznapokat és eszébe jutottak a régi szép idők, így flörtölgetni kezdett más nőkkel. Természetesen Hérát nem lehetett könnyen átejteni és gyanakodni kezdett a férjére. Akárhányszor kérdőre vonta a főistent, mindig olyan kibúvókat kapott, hogy "régi kapcsolat" és hasonlók. Csakhogy ezekből a bizonyos "régi kapcsolatokból" született halandó gyermekek nem igazán néztek ki háromszáz évesnél idősebbnek. Héra mérget mert volna venni rá, hogy a többi isten nevet rajta a háta mögött. Természetesen kiakadt és veszekedésbe kezdett Zeusszal.
"- Legyenek csak gyerekeid, de nélkülem! Viccesnek gondolod? Azt hiszed, élvezem, hogy nem állod a szavadat?
Zeusz összeráncolta a homlokát. - Ez találós kérdés?
- Tégy úgy, ahogy akarsz! - nyöszörögte Héra. - Majd lesz gyermekem nélküled, sőt, bármilyen férfi nélkül! Lesz egy gyermekem teljesen egyedül!
Zeusz megvakarta a fejét. - Hát, édesem, nem hiszem, hogy beválna.
- Ugyan! - ezzel Héra kivonult a trónteremből." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods
Nem tudni pontosan hogyan, de Héra teherbe esett. Talán az is közrejátszott, hogy a házasság és az anyaság istennője volt, így rendelkezett bizonyos erőkkel. Elképzelhető, hogy csak a megfelelő étrend, a légzőgyakorlatok vagy a meditáció segített neki.
Aztán jött a rossz hír, a baba torz arccal született. Az egész testét foltokban hosszú fekete szőr lepte be. Nagy mellkasa és hatalmas karjai voltak, a lábai összezsugorodtak és az egyik hosszabbra nyúlt a másiknál. Sírás helyett inkább morgott. Ő volt a legrondább gyermek, akit Héra valaha látott, az anyai érzések helyett inkább csak a zavarodottság öntötte el. Héra elhatározta, eldugja a gyermeket, nehogy a többi isten meglássa, mert megint csak kinevetnék miatta. Megfogta a gyermeket, kinézett szobájának ablakán és remélvén, hogy senki sem tudott a gyermekről, ledobta a babát az Olimposzról. A gyermek túlélte a zuhanást, az ő neve Héphaisztosz lett. Majd meglátjuk, mi történt vele a későbbiekben.

Hérának más problémára kellett összpontosítania...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése