2015. április 30., csütörtök

Olimposzi történetek, 37. rész: Athéné különös és bizarr történetei

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez a bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. A bejegyzések tartalmaznak idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri
 
Athéné különös és bizarr történetei

Korábbi hivatalos Athéné illusztráció
Az kétségtelen, hogy Athéné a bölcsesség istennője volt, azonban nem mindig sikerült a legokosabb döntéseket meghoznia. Az viszont biztos, hogy céltudatos volt.

Egyik nap sétálgatott az erdőben, majd meghallotta a fészkük körül sziszegő kígyókat. Ezek a különleges hangot kiadó, hosszúkás és kecses alakú állatok megihlették Athénét. Az istennő fejében egy új hangszer ötlete sejlett fel. Feldarabolt egy közeli nádszálat, lyukakat vájt a kapott hengerbe és az egyik végén belefújt a hangszerbe, ami így gyönyörű dallamokat bocsátott ki magából. Ez lett az első fuvola, amire Athéné rendkívül büszke volt. Ahhoz képest, hogy nem a zene istennője volt, sikerült egy teljesen vadonatúj hangzást feltalálnia.

Athéné úgy gondolta, a többi istennek is hallania kell ezt a mesés muzsikát, ezért elvitte a fuvolát az Olimposzra. Amikor játszani kezdett a hangszeren, az istenek mind kuncogni és sugdolózni kezdtek.
Az istennők - köztük Aphrodité, Héra és Démétér - nehezen tudták visszafogni magukat és nem tudták leplezni kacajukat. Természetesen az istennők többsége mind tartott a hadviselés istennőjétől, de állandóan kibeszélték őt a háta mögött. Athéné pedig ostobának és sekélyesnek tartotta a többi istennő. Ezúttal sikerült kihúzniuk a gyufát az olimposziaknak.
"- Miért nevettek? - követelőzött Athéné.
- Hát... - Démétér elnyomott egy mosolyt. - Csak annyi, hogy amikor játszol a fuvolán, a szemed kidülled és az arcod pufi lesz, és vicces alakot ölt a szád.
- Tetszik ez a... - Aphrodité bizonyítva igazát, utánozni kezdte Athéné fuvolázó arcát, ami leginkább úgy festett, mint egy székrekedéses kacsa." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods
Az istenek és istennők mind nevetésben törtek ki. A megalázott Athéné menekülőre fogta a dolgot. Az ember azt gondolná, hogy a bölcsesség istennője képes ezen túltenni magát és nevetni a dolgon, ám Athéné ehelyett a Földre hajította a fuvolát. Az istennő elátkozta a fuvolát: aki játszani mer rajta, azzal a legrosszabb balszerencse történjen.
***
Ezt követően Athéné még inkább odafigyelt megjelenésére és tekintélyére. Nem kívánt megházasodni, nem engedte magát egy férfinek sem behálózni, hiába terjesztett róla pletykákat Aphrodité. A harci stratégia istennője emiatt is nagyon érzékeny volt a magánéletére.

Történt, hogy Athéné úszni indult a tengerhez, ahol újabb kalandba keveredett. Miközben meztelenül fürdött, egy titokzatos fickó kukkolta őt, akit az istennő észre sem vett. Athéné élvezte a békét és a nyugalmat, aztán észrevette a fickót. Először Athéné sikoltott fel ijedtében, majd az övét követte a kukkoló idegen sikoltása.
Athéné dühbe gurult, vizet fröcskölt az idegen szemébe és megvakította őt. A férfi azonnal elveszítette látását és szemei tiszta fehérek lettek. Szegény srác bocsánatot kért, majd elmagyarázta, hogy sétálni indult Thébából, de fogalma sem volt róla, hogy Athénébe fog ütközni. Teiresziasz volt a neve. Athéné haragja alább hagyott, de kitartott amellett, hogy őt senki sem láthatja meztelenül, aki pedig ez ellen tesz, annak bűnhődnie kell.
Athéné nem volt igazságtalan, belátta, a fickó igazat mondott, ezért kárpótlásul megajándékozta Teiresziaszt, aki ezután megértette a madarak nyelvét és madarak segítségével képes volt tájékozódni.
"Nem tudom pontosan, hogyan működhetett ez. Aggódnék amiatt, hogy a madarak viccet csinálnának belőlem. Fordulj balra. Most pedig, fuss! Lemasíroznék egy szikláról vagy fejjel nekidurrannék egy téglafalnak." ~ Percy Jackson
Teiresziaszt segítették a madarak, működött Athéné ajándéka. Viszont nem mindenki járt ilyen jól, miután bajba keveredett a harcos istennővel.
***
Szóval, ilyesmi balhéba keveredett Héphaisztosz, a rokkant kovácsisten. Annyit érdemes tudni erről a dologról, hogy miután Héphaisztosz segített Athénének kitörnie Zeusz fejéből, beleszeretett a leányba. Ennek a szerelemnek még értelme is lett volna, hiszen mindkettejüknek közük volt a kézművességhez, a mély gondolkodáshoz, élvezték megoldani a mechanikai problémákat...
A probléma az volt, hogy Athéné gyűlölte a romantikát és soha nem akart házasságot kötni senkivel sem. Elképzelhető, hogyha Héphaisztosz jóképű lett volna, akkor Athéné meggondolja magát, de nem így állt a helyzet.
"Héphaisztosz a lehető legcsúnyább volt: Első Osztályú Ipari Erősségű Rondaság Extra Durvasággal. Héphaisztosz még flörtölni is próbált vele a maga módján: Hé, baby, szeretnéd látni a kalapács gyűjteményemet? Meg hasonlók..." ~ Percy Jackson
Athéné nem próbált meg kikezdeni a kovácsistennel, nem is áltatta hamis reményekkel a férfit és nem is rebegtette a szempilláit, hanem kerek-perec elutasította őt.

Héphaisztosz próbálta üldözni Athénét, de rokkantsága miatt az istennő gyorsabb volt nála. Héphaisztosznak végül sikerült megragadnia a szoknyája csücskét és siránkozni, szipákolni kezdett és mi történt ezután... hát, hogy is lehetne mondani ezt tapintatosan? Némi isteni testnedv és takony Athéné csupasz lábán landolt. Athéné belerúgott a kovácsistenbe, fogta a legközelebbi gyapjúdarabot és letörölte az isteni nedvet a lábáról, majd az undortól vezérelve lehajította az Olimposzról, így a ruhadarab a Földre hullott. Athéné elszaladt.

Itt véget is érhetett volna a történet, ám egy isteni nedv erős dolog tud lenni. Héphaisztosz és Athéné esszenciája összekeveredett ezen a gyapjúdarabon, és egy új élet jött létre: megszületett egy halandó baba.
Az Olimposzon Athéné meghallotta a baba sírását, megpróbálta figyelmen kívül hagyni, de meglepetésére anyai ösztöne felébredt. Az istennő undorodott a ténytől, ahogyan a kisfiú fogant, de ezért nem tudta hibáztatni a csöppséget. Titokban magához vette a gyermeket.
Athéné a fiút Erikthoniusnak nevezte el. Az istennő nem hagyhatta utódját meghalni, ezért halhatatlanná kellett tennie. Erre a célra egy faládába helyezte a gyermeket, mellé egy mágikus kígyót helyezett el. Mikor a kisfiú elaludt, a kígyó rátekeredett. Ahhoz, hogy elveszítse halandó tulajdonságait és isten legyen belőle, Erikthoniusnak pár napig a ládában kellett lennie.

Athéné a ládát az athéni Akropoliszba vitte, ahol az első athéni király, Kekropsz lányainak adta át azzal az utasítással, hogy semmilyen körülmények közepette se nyissák ki a dobozt, különben rossz dolgok fognak történni.
A lányok nem tudták visszafogni magukat, a ládából kiszűrődő hangokból sejtették, hogy egy baba van benne, így kíváncsiak lettek az állapotára. A hercegnők kinyitották a dobozt és megrémültek a látottaktól: ahogyan a kígyó rá volt tekeredve a babára. Talán látták az isteni fényt vagy egyszerűen csak annyira megrémültek, hogy a ládát félredobták, ők maguk pedig leugrottak Akropolisz szikláiról, egyenesen a halálba. A rázkódástól Erikthoniusnak nem esett baja, viszont halhatatlanná sem változott, mivel a kígyó félrecsúszott róla és megtört a varázs. A fiúból félisten lett.

Athéné nem tudta dühét rázúdítani a hercegnőkre, mivel azok halottak voltak, így Kekropsz királyt vette célba. Miután Erikthonius felnőtt, Athéné letaszította a trónról Kekropszot és helyére a félisten ifjút ültette, így Erikthonius lett Athén királya. 
Ettől kezdve az athéniek királyai szó szerint Athéné és Héphaisztosz gyermekei voltak... legalábbis ezt szerették mondani magukról a királyok.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése