Olimposzi történetek, 33. rész: Zeusz szembenéz legnagyobb ellenségével... - 2. rész

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez a bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. A bejegyzések tartalmaznak idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Zeusz szembenéz legnagyobb ellenségével... - 2. rész
Zeusz megmenti a világot
 

A világra szörnyű veszély leselkedett, Tüphóüsz haragja megállíthatatlannak bizonyult. Senki sem érezhette magát biztonságban, sem a halandók, sem a halhatatlan olimposziak.

Zeusz továbbra is magatehetetlenül hevert a hegyoldalon, fájdalmak gyötörték testét. Eközben a többi isten bujkált a közeledő szörnyeteg elől.

Poszeidón tengeri szörnyekből és bálnákból álló vízi hadserege próbálta lelassítani Tüphóüszt, de próbálkozásuk kudarcot vallott, az óriás egyszerűen csak félrerúgta őket vagy megmérgezte a vizeket.

Néhány égi isten azért megpróbált elbánni vele. Szelené, a Hold Titanisza és néhány csillagszellem szembeszállt vele, sikertelenül. A régi mondák úgy tartották, hogy a Holdon található kráterek és mélyedések akkor keletkeztek, amikor Szelené csatába indult holdszekerével.

Semmi sem segített. A tengerek tovább forrtak, szigetek pusztultak el. Tüphóüsz súlyos léptei miatt gyakran hasadékok nyíltak, melyekből magma tört a felszínre. A forró lávával letarolta a mezőket és városokat égetett porrá.

"A hegyek oldalára égő graffitiket firkált, ahhoz hasonlókat, mint a ZEUSZ MEGSZÍVTAD és ITT JÁRT TÜPHÓÜSZ." ~ Percy Jackson

Szerencsére egy kisebb csapat olimposzi visszatért az első összecsapás helyszínére és észrevették, mi történt Zeusszal. Nem a legbátrabb istenek voltak, ők is meghunyászkodtak. Az egyikük Hermész volt, az istenek szárnyas hírnöke. Mellette egy kisebb szatír-isten állt, Aegipán, aki ugyanúgy nézett ki, mint egy átlagos szatír, annyi különbséggel, hogy halhatatlan volt.

"Aegipánnak sikerült elbújnia Tüphóüsz elől, átváltozott egy halfarkú kecskévé. (Miért ilyen fura álruhába? Talán bepánikolt. Nem tudom.) Mindegy, lebukott a tengerbe és elmenekült." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Zeusz alig tudott beszélni a kínzó fájdalmaktól, de sikerült elmesélnie Hermészéknek a történteket. Majd Zeusznak őrült ötlet jutott eszébe, még emlékezett a cselre, mellyel korábban sikerült becsapniuk Kronoszt. Szemfényvesztésre volt szükségük, egy tökéletes trükkre. Készen állt egy terv...

Még jó, hogy Hermész szupergyorsan tudott repülni. Egyik karjában Aegipánt, másikban a rongybaba Zeuszt tartotta. Könnyű volt Tüphóüsz nyomára akadniuk, hiszen a viharóriás útját mértéktelen pusztulás jelezte. Az Olimposz közelében szálltak le és Hermész egy közeli barlangba rejtette Zeuszt.

John Rocco -

Aegipán megnyugtatja Tüphóüszt

Aegipán egy nagy rét közepére bandukolt, ahol elkezdett játszani pánsípján. Szinte rögtön elsötétült az ég, a föld megrengett, a levegő sav és méreg szagától bűzlött, a fák parázslani kezdtek. Aegipán - mit sem törődve a nyugtalanító jelekkel - édes dallamokat játszott. A horizonton feltűnt Tüphóüsz sötét alakja.

"Mint King Kong, Godzilla vagy az egyik gonosz Transformers-figura" ~ Percy Jackson

Tüphóüsz győzelmi üvöltésétől megremegett a föld. 

"Aegipán melódiái olyanok voltak, mint a reggeli napfény és egy erdőt átszelő hűvös vizű patakocska és a barátnőd frissen mosott hajának illata...

Bocsi. Elkalandoztam. Hol is tartottam?" ~ Percy Jackson

Amikor Tüphóüsz már nagyon közel került a szatírhoz, meghallotta a levegőben szálló édes dallamot, majd hirtelen zavarodottan megállt. Nem csoda, ha a viharóriás megtorpant, hiszen a tartarosziak nem gyakran hallottak muzsikaszót, ezért nem tudta mire vélni a szokatlan jelenséget.

Aztán Tüphóüsz tekintete a rét közepén ücsörgő szatírra tévedt. Tüphóüsz elképedt, majd letérdelt, hogy közelebbről szemügyre vehesse Aegipánt. A hatalmas szörnyeteg még soha nem hallott ilyen szépet. Afelől megbizonyosodott, hogy zsémbes felesége hangjánál és gyermekei szörnyűséges üvöltésénél ezerszer jobb volt.

A szatír felnézett a felé tornyosuló óriásra, de cseppet sem látszott rémültnek. Nem látszott annak, de valójában rettegett, csak sikeresen leplezte. Tüphóüsz meglepődve tapasztalta, hogy míg mások menekültek előle, addig ez az aprócska lény mit sem törődött vele. Aegipán azt lódította, hogy annyira belemerült a zenébe, hogy észre sem vette a körülötte tomboló pusztítást.

Tüphóüsz elismerte: tetszett neki a zeneszó. Ezért felajánlotta a szatírnak, hogy nem öli meg őt, de az Olimposz elfoglalása után, Aegipánnak kell lennie az udvari zenésznek. Arra kérte a kis kecskelényt, hogy írjon egy balladát világhódító tetteiről.

Végül Aegipán merész húzással állt elő, nemet mondott az ajánlatra, mondván, egy ilyen fenséges dallamot nem lehet egy egyszerű pánsípon előadni, ahhoz hárfa kellene. Tüphóüsz a világ összes hárfáját felajánlotta volna a szatírnak, csakhogy az sem volt elég.

"Nagyon szívélyes, uram - kezdte Aegipán - de jobb lenne, ha hihetetlenül erős inakból készülnének a húrok... sokkal erősebből, mint a tehéné vagy a lóé. Ellenkező esetben a húrok szétszakadnának, amikor elkezdenék egy dalt játszani a hatalomról és a méltóságról. Egyetlen halandó eszköz sem bírna ki egy ilyen dalt." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Ekkor Tüphóüsz a nála lapuló Zeusz-inakért nyúlt és azt ajánlotta fel húr gyanánt. Aegipán megjátszott örömmel és meglepődöttséggel bólintott. Aegipán újabb dalba kezdett pánsípján, amitől a viharóriás egészen elálmosodott. A szatír felajánlotta neki, hogy amíg pihen, addig valami kellemes és lágy dallamot fog játszani. Tüphóüsz jólesően lehuppant a mezőre és ülve elszundított.

Miközben Aegipán altatódalt játszott és Tüphóüsz horkolt, Hermész óvatos lopakodásba kezdett s finom mozdulatokkal elcsente Zeusz inait és villámait. A sikeres akció után Hermész rögtön Zeuszhoz repült és visszahelyezte a főisten inait. Zeusz gyorsan erőre kapott. Amint Hermész biztonságba szállította Aegipánt, Zeusz kiabálásba kezdett: "Ébresztő!".

Zeusz egy jókora villámot zúdított Tüpóüsz fejére, amitől az ülve szunyókáló szörnyeteg elterült a földön. A viharóriás annyira kába volt, hogy zavarában a kellemes dallamokat kereste, de a szatírnak már hűlt helyét találta. Közben Zeusz folyamatosan bombázta villámaival Tüphóüszt. Az óriás visszavonulót fújt. A menekülő szörnyeteg megbotlott és a tengerbe zuhant. Zeusz a közelben lévő hegyet kiszakította a földből, feje felé emelte és Tüpóüszhoz szólt:

"EGYÉL ETNÁT! - üvöltötte Zeusz. (Mert ez volt a hegy neve.)" ~ Percy Jackson

A főisten Tüphóüsz testére dobta az Etnát, ami örök fogságba zárta a hatalmas teremtményt. Azóta gyakran dübörög az Etna és néha vulkáni robbanások törnek ki belőle.

Így mentette meg Zeusz a világot, egy kis segítséget kapva Hermésztől és Aegipántól. Hermész valószínűleg nem kapott jutalmat a segítségéért, viszont Aegipánnak csillagképet ajándékozott Zeusz. Ez a csillagkép egy halfarkú kecskét ábrázol, amit ma Baknak nevezünk.