2015. január 12., hétfő

Olimposzi történetek, 14. rész: Perszephoné elrablása

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Perszephoné elrablása

Hádész már alig várta, hogy maga mellett tudhassa a gyönyörű Perszephonét. Zeusz kifigyelte míg Démétér messzebb került lányától és a fiatal istennő mellett csupán a nimfák maradtak.
Éppen egy réten múlatták az időt, mikor Perszephoné úgy döntött, elindul virágot szedni. A nimfák óva intették őt, hogy ne menjen messzire.
"Nem aggodalmaskodott. A világ a játszótere volt! Mindenki szerette őt és különben is, mi baj történhetne, miközben virágot szed a réten?" - Percy Jackson
Perszephoné egy domboldalon található rózsabokor mellett pihent meg. Szeretett volna pár rózsaszálat szakítani a növényről, amikor észrevette, hogy nincsenek rajta tövisek. A különös illat pedig teljesen elbódította őt. Szédelegve eltámolygott egy ibolyákkal benőtt kis mező felé. Néhány szebb virágot leszakított, közben teljesen elsápadt. Perszephoné már annyira szédült, hogy észre sem vette a közelben leselkedő Zeuszt, aki a virágokat megbabonázta - egyes változatok szerint a szendergő Gaia is besegített ebben.

John Rocco - Hádész elrabolja Perszephonét
Az istennő észre sem vette, milyen messzire eltávolodott kísérőitől. Aztán egy jácintmezőn találta magát.
Éppen lehajolt az egyik virágért, mikor a föld morajlani kezdett. Perszephoné lábánál egy hatalmas szakadék jelent meg, melyből négy fekete ló húzta szekér vágtázott a napfény felé. A sofőr sötét köpenybe burkolózott, vaskesztyűt viselt, hatalmas kard pihent oldalán és egyik kezében korbácsot tartott. Az idegen arca nem látszott kivehetően, mert fején különös mintákkal borított bronzsisak volt.
"Visszatekintve, Hádész már nem tartotta annyira jó ötletnek, hogy a terror sisakját viseli az első randin, de akkor már késő volt." - Percy Jackson
Perszephoné felsikoltott és hanyatt esett a fűbe. El akart menekülni, de sokkos állapota miatt nem bírt volna szaladni. Nem tudta, hogy veszélyben van-e, abban viszont teljesen biztos volt, hogy egy démoni kinézetű hapsi felé vágtat szekerén és eltapossa a szép jácintjait.

Igazából Perszephoné már sokszor elképzelte azelőtt, hogy jön egy jóképű srác és leveszi a lábáról, de azért nem teljesen így gondolta. Hádész levetette a sisakját és elég sápadtnak látszott az idegességtől.
"Hádész vagyok - mondta nyikorgó hangon. - Szeretlek.
Perszephoné újra felsikoltott, sokkal hangosabban." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods
Hádész megragadta a lány karját és behúzta maga mellé a szekérbe. A lovaknak jelzett és már száguldottak az Alvilág felé, a szakadék bezárult felettük.

A rablást egyedül Héliosz, a titán látta, amikor csajmágneséről kémlelte a tájat, szóval elég sok mindent észrevett. Nem lépett közbe, mert nem akart belecsöppenni az istenek drámájába és nem akart a Tartaroszban landolni.
Persze a sikoltozást is meghallotta valaki, Hekaté, a titán, aki a barlangjában épp saját dolgával volt elfoglalva. Hekaté a mágia, a kísérteties éjszaka és a szellemek megtestesítője volt. A kiáltozásra rögtön felfigyelt és rohanni kezdett a hang irányába, de mire a rétre ért, arra minden elcsendesedett. Hekaté varázsereje nappal gyengébb volt, így nem tehetett már semmit. Visszatért barlangjába és elhatározta, hogy este újra visszatér a helyszínre és mágiájával megpróbál minél több információt megtudni az eseményekről.

A nimfák napközben bóbiskoltak és mire felébredtek, nem találták semerre Perszephonét. Démétér is hamarosan megjelent, akinek beszámoltak a lány eltűnéséről. Az istennő teljesen kiborult. Bejárta a környéket és próbált kérdezősködni, de nem járt sikerrel. Hekaté a barlangjában meghallotta az istennő kétségbeesett hangját és odament hozzá, beszámolt a történtekről. Együtt próbálták felkutatni Perszephonét, de hiába. Hekaté minden este erősebbnél-erősebb varázslatokkal próbálkozott a helyszínen, azt sejtette, hogy egy vagy talán több erős isten állhatott az ügy hátterében. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatta Démétért.
"A zaklatott anya meglehetősen rosszul fogadta a fejleményeket. Olyan hangosan felüvöltött, hogy öt mérföldes körzetben minden növény elszáradt és elpusztult. Több száz mérföldre, minden irányban, az összes kukorica popcornná pattogott a görög szárazföldön.
- Meg fogom találni, aki elrabolta őt! - jajgatott Démétér. - Megölöm! Aztán újra megölöm!" - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
Hekaté felajánlotta további segítségét, Démétér igazán hálás volt érte. Mikor Hekaté megpihent, Démétér tovább folytatta a keresést és egy öreg asszonyság képében betért Eleusz királyságába, bízott benne, hogy a városban talán valaki látott és hallott valamit. Természetesen a város központi tűzhelyéhez ment és ott próbált meg segítséget kérni. Mint kiderült, Metaneira királyné és a királyi család éppen akkor mutatott be áldozatot Démétérnek a legújabb kisfiú, Demophon születése miatt.
"Vagy talán csak bocsánatot kért a királyné az istenektől a fiának választott hülye név miatt." - Percy Jackson
A szertartás végeztével az álruhás Démétér a királyné felé vette az irányt. Metaneira beszélgetést kezdeményezett az öregasszonnyal és felajánlotta segítségét. Démétér csodálkozott az emberi kedvességen, nem ismerte őt a királyné, mégis segítő kezet nyújtott felé. Démétér elpanaszolta, hogy lányát elrabolták, mire Triptolemosz, a királyné elsőszülött fia lépett oda hozzá és megígérte, segít a keresésben. Álcája ellenére is megviseltnek látszott az istennő, ezért a királyné estére a palotában marasztalta őt, amit Démétér jólesően elfogadott.
A királyi vacsoránál is elmesélte problémáját, persze néhány aprócska részletet kihagyott mondandójából. Triptolemosz remek ötlettel állt elő, lovasokat küldött minden irányba, akik információt gyűjtöttek a lány holléte felől, addig az asszony pár napig a várban maradhatott. Démétérnek jól esett a vendégszeretet. Tudta, hogy lányát valaki foglyul ejtette, de abban is biztos volt, hogy Perszephoné jól van. Míg a hírekre várt, addig felajánlotta aznap éjszakára segítségét a baba körül, dadának állt.
"Azon az éjjelen az istennő a tűz körül ringatta a kisbabát. Olimposzi bölcsődalokat énekelt neki, mint "Az ici-pici szatír" vagy az "Én, a kicsi küklopsz". Megitatta Demophont nektárral, az istenek italával, kis tejjel elkeverve. Erőteljes áldásokat suttogott neki, hogy mindig biztonságban lehessen." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
A kapott segítségért cserébe Démétér halhatatlansággal kívánta megajándékozta a pici babát - amihez több estén át kellett nektárral itatnia és tűzbe tennie -, és azt jövendölte számára, hogy később nagy hős lesz belőle. Reggel Metaneira csodálkozott, mennyit nőtt kisfia az éjszaka. Amíg várakozott, addig Démétér minden este megetette Demophont ambróziával és a tűzbe rakva altatta el. Bizony, a tűz már nem árthatott a babának, csupán kellemes melegséggel vette körül.
Reggelente kezdett Metaneirának gyanús lenni, hogy az idős asszony talán valami szert ad a babának, mivel újszülött létére néhány nap alatt úgy nézett ki, mint egy négy-hónapos baba. Egyik este a királyné nem bírt aludni a nyugtalanságtól és a vendégszoba irányába osont. Kopogás nélkül benyitott Démétérhez és üvölteni kezdett, amikor meglátta a hintaszékben nyugodtan üldögélő asszonyt és a tűzben fekvő babát. Gondolkodás nélkül kikapta gyermekét a tűzből, nem törődve azzal, hogy magát megégeti. Démétér kiabálni kezdett...
"- Mégis mit KÉPZELSZ? - kiáltotta Démétér, és felkelt a székéből ökölbe szorított kézzel. - Miért tetted ezt? Mindent tönkretettél!" - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
Triptolemosz éppen akkor lépett be a szobába, amikor anyja arra utasította az őröket, hogy tartóztassák le az asszonyt. Az ifjú rögtön észrevette, hogy valami nem stimmelt. A baba jól volt, ezért rosszallóan nézett anyjára.
Közben Démétér annyira dühös volt, hogy mérgében elégett álruhája és istennői alakjában állt a család előtt. Az őrök rögtön eldobták fegyvereiket, talán a kasza láttán eszébe jutott nekik, hogyan járt Erik és a bandája, amikor ellenszegültek Démétérnek. Elmondta, hogy pár óra híján a kisfiú halhatatlanná változott volna. Mivel megszakították a rituálét, így halandó maradt a fiú, de Démétér megígérte, igen erős hős válik majd belőle.
"- Nek-Nekem bíznom kellett volna benned - mormogta Metaneira. - Kérlek, hatalmas Démétér, büntess engem a hitetlenségem miatt, csak a családomat ne bántsd.
Démétér könnyeden legyintett egyet. - Ne butáskodj. Nem foglak megbüntetni. Csak mérges vagyok. Segítőkész voltál a keresésemben és..." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
Ekkor Triptolemosz közbevágott, és elújságolta, hogy az egyik lovas híreket hozott az eltűnt leány felől.
"- A lovas azt mondja, találkozott valakivel, aki találkozott valakivel, aki találkozott egy sráccal egy kocsmában, messze keletre. Ez a fickó azt állította, hogy ő a Nap titánja, Héliosz. Valószínűleg csak le akarta nyűgözni a nőket a történeteivel.
Démétér összehúzta a szemöldökét. - Flörtölés random nőkkel egy kocsmában? Ez pont úgy hangzik, mint Héliosz. Pontosabban úgy hangzik, mint az istenek többsége, valójában. Mit mondott?
- Úgy tűnik, elmondta a lányod, Perszephoné történetét. Azt állította, hogy látta az elrablását és azt is tudta, ki tette. De, izé, nem nevezte meg a tettest.
- Persze, hogy nem." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
Démétér annyira izgatott lett, hogy nyomban egy csókolt lehelt az ifjú homlokára és megígérte neki, hogy megfizeti a kedvességét. Démétér vadgalambbá változott és elsietett Hélioszhoz.

Héliosz sejtette, hogy bajban van és Démétér bármikor rátörheti tróntermének ajtaját. Nem is kellett sokáig várnia... Démétér az éjszaka utolsó órájában - mert tudta, hogy Héliosz ekkor szeret pihenni - berobogott sárkányok húzta szekerével a Nap titánjának tróntermébe. Az istennő ráripakodott a lusta titánra, aki rögtön kibökte, Hádész rabolta el Perszephonét.
"Az összes undorító, borzalmas férfi isten közül, akik elrabolhatták volna lányát, pont Hádész volt a legundorítóbb és legborzalmasabb mind közül." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
Démétér biztos volt benne, mihelyst elmeséli a történteket Zeusznak, a főisten biztosan irtózatosan dühös lesz. Csakhogy az istennő még nem tudta a teljes sztorit. Így egyenesen az Olimposzra vágtatott szekerével. Sejthetitek, nem éppen úgy alakult a beszélgetése Zeusszal, ahogyan azt ő elképzelte...
Elmesélte Zeusznak a történteket és várta, mit fog tenni. Különös módon Zeusz nem tűnt idegesnek, sőt, kerülte Démétér tekintetét.
"- Zeusz, mit tettél?
- Nos... - Zeusz szégyenlősen vállat vont. - Hádész mintha említette volna, hogy feleségül akarja venni Perszephonét.
Démétér belevájt körmeivel a tenyerébe, majd csöpögni kezdett kezéből az arany ichor. - És?
- És, jó parti. Hádész erőteljes. Jóképű... vagyis, hát, nos, erőteljes. 
- Vissza akarom kapni a lányomat - mondta Démétér. - Most!
- Zeusz fészkelődött a trónján. - Nézd, aranyom...
- NE hívj aranyomnak!
- Nem vonhatom vissza a szavam. Ennyi. Az Alvilágban marad. Házasok. Történet vége.
- Nem - kezdte Démétér. - Nincs vége a történetnek. Amíg vissza nem kapom a lányomat, semmi sem fog nőni a Földön. A növények elszáradnak majd. Az emberek éhezni fognak. Minden egyes élőlény osztozni fog a fájdalmamban, amíg nem cselekszel helyesen és vissza nem kapom Perszephonét." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
John Rocco - Démétér megátkozza a Földet
Démétér kiviharzott a teremből. Visszament Eleuszba, az egyetlen királyságba, ahol segítettek neki. Elintézte, hogy egyedül ezen a helyen nőjön minden továbbra is.
Zeusz azt hitte, Démétér dühe pár nap múltán csillapodni fog. Teltek a hetek és a hónapok, de semmi. Emberek ezrei éheztek a Földön, és amikor éheztek, már nem áldoztak az isteneknek. Csupán annyit tehettek, hogy siránkoztak és imádkoztak az istenekhez, ezzel Zeusznak komoly fejvájást okoztak. Az istenek is megsínylették a dolgot.
"Gabona nélkül nem ehettek se kenyeret, se azokat a fantasztikus frissen sült brownie-kat, amiket néha Héra szokott készíteni." - Percy Jackson
Végül Zeusz megenyhült és hívta szárnyas hírnökét, Hermészt.
"- Hé, Hermész, menj le az Alvilágba! Mondd meg Hádésznak, hogy küldje vissza azonnal Perszephonét vagy nem fogjuk többé békével várni - se brownie-val! - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
Azzal Hermész leszáguldott az Alvilágba.
Mindeközben Perszephoné...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése