2015. január 8., csütörtök

Olimposzi történetek, 11. rész: Démétér rossz szerelmi karmája

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Démétér rossz szerelmi karmája
 
John Rocco - Démétér

Démétér egyike volt a három legidősebb istennőnek és korántsem bizonyult annyira visszafogott természetűnek, mint nővére, Hesztia. Mivel ő volt a középső testvér, ezért keveredett személyiségében Hesztia jámborsága és húga - Héra - tüzessége. 
Démétérnek hosszú szőke haja volt, szőkesége akárcsak az érett búzáé. Kukoricalevelekből font koszorút viselt. Szerette külsejét pipacsokkal díszíteni, melyek gyakran gabonamezők közelében nőttek. Sötét köntös takarta fényes zöld ruháját, amikor mozgott, úgy tűnt, mintha friss hajtások próbálnának kibújni a termékeny földből. Illata friss zápor áztatta jázminmezőhöz hasonlított. 

Hesztia után ő is megfogadta, soha nem fog megházasodni. Démétér volt az első istennő, aki erre komolyan felhívta a férfi istenek figyelmét. 
Démétér nemcsak jó megjelenésű, de igazán jószívű (többnyire) istennő hírében állott. Tudta, hogyan kell fantasztikusan finom kenyeret és sütiket sütni, ám ugyanakkor meglepetésszerűen harcias is tudott lenni. Ikersárkányok vontatta arany harckocsival közlekedett mindenhová. Oldalán csillogó aranykard pihent. Tény, hogy egyik görög neve a Demeter Khrysaoros volt, ami nagyjából annyit tesz, Hölgy Arany Pengével. Egyes mítoszok szerint ez a penge valójában Kronosz kaszája volt, amit tudott búzavágáshoz használni, de ha a szükség úgy hozta, akkor harcban vetette be.
"Mindenesetre az összes férfi istennek tetszett. Zeusz, Poszeidón és Hádész sorra tették házassági ajánlataikat, de Démétér mindegyiküket kikosarazta." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods
Az istennő szívesebben barangolt a Földön, amerre járt, a kopár síkságok mind termékeny földekké alakultak át. Jöttére a gyümölcsök érni kezdtek, a virágok bimbózni kezdtek.
Miután Zeusz elvált Thémisztől nagyon magányosnak érezte magát. A főisten kiszemelte magának Démétért. Hol máshol, mint egy búzamezőn sikerült rábukkannia Démétérre, aki a közeledő istent rögtön távozásra utasította.
"- Ugyan már! - mondta Zeusz. - Csak egy csók. Aztán talán még egy. És még egy...
- Nem! - kiáltotta Démétér. - Annyira bosszantó vagy!
- A világegyetem királya vagyok - mondta Zeusz. - Ha összejönnénk, te lehetnél a királynő.
- Nem érdekel. - Démétér számára nagy volt a kísértés, hogy használja arany kardját, de Zeusz volt a legerősebb isten és nagy bajba kerültek azok, akik vele szembeszegültek. (Köhögés, mint Prométheusz, köhögés.) Továbbá arany szekere a mező másik végén parkolt, így nem tudott arra felpattanni és elmenekülni vele.

Zeusz tovább nyaggatta őt. - A gyerekeink csodálatosak és erősek lesznek.
- Menj el!
- Ugyan, baby. Ne legyél már ilyen." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods
Démétér hirtelen kígyóvá változott, mert úgy gondolta, így könnyen elbújhat a búzamezőn, de tévedett, mert Zeusz is kígyóvá alakult és követte őt. Démétér rossz döntést hozott, mert egy üregbe bújt bele. Zeusz persze megtalálta az üreget és a benne rejtőző istennőt, így elállta a kijáratot. Zeusz csapdába ejtette Démétért és addig nem engedte el, amíg...
"Nos, használd a fantáziád." - Percy Jackson
Hónapokkal később Démétér életet adott első gyermekének, egy kislánynak, akinek a Perszephoné nevet választotta. Démétér a baba láttán elérzékenyült és csaknem megbocsátott Zeusznak, csaknem... A fősitennel nem házasodott össze, nem is csoda, hiszen Zeusz csapnivaló apának bizonyult. Perszephoné lett Démétér szeme fénye.

Sajnos nem csak egyszer került rossz helyzetbe férfivel Démétér. Az istennő néhány évvel később egy tengerparton pihent meg. Sétált, élvezte a friss levegőt és a magányt, de Poszeidón kiszúrta a strandon együl lézengő Démétért.
Poszeidón gyorsan kicsípte magát. A hullámokból felvette legszebb zöld köpenyét, magához ragadta szigonyát és fejére helyezte tengeri kagylókból készült koronáját. A habokból kilépve elővette legsármosabb mosolyát és jól begyakorolt csajozós dumáját. Démétért nem hatotta meg a tengeristen szövegelése.
"- Menj el, Poszeidón!
- Olykor a tenger is elmegy - értett egyet Poszeidón - de mindig visszatér. Mit szólnál, ha te és én részt vennének egy romantikus vacsorán a tengeralatti palotámban?" - Rick Riordan, PJ's Greek Gods
Démétér a fejébe véste, hogy soha többet ne parkolhat távol a szekérrel, mert az bármikor jól jöhet. Arra gondolt, hogy a kígyónál valami jobb és gyorsabb mozgású alakot kellene öltenie. Aztán egy csorda vadlovat látott a parton futni, így egyszerre a ló jutott eszébe. Azonnal fehér kancává változott a többi lóhoz vágtatott, majd elkeveredett közöttük.
Persze ez a terv is komoly hiányosságokkal küszködött. Poszeidón szintén lóvá változott, egy fehér csődörré. Mivel Poszeidón teremtette a lovakat, így tudta, hogyan lehet azokat irányítani. A tengeristennek utat adtak a lovak, így könnyedén megtalálhatta az előle bujdosó Démétért. Az istennő annyira megrémült, hogy zavarában nem tudott alakot váltani, így Poszeidón könnyen a közelébe férkőzhetett...
Pár hónapra rá a dühös Démétér ikreket szült. Csakhogy a gyerekek korántsem voltak egyformák és korántsem voltak átlagosak. Az egyikük egy istennő, a másikuk pedig egy csődör. A kislány a Deszpoina nevet kapta, akiről később nem sok mítosz szólt. Deszpoina őrizte Démétér templomát, főpapnő volt. A kisfiú az Areión nevet kapta. Később az isteni képességekkel rendelkező paripa szerepet kapott Herkules és más nagyobb hősök feladatainak teljesítésében is.
"Elég félelmetes ló volt, bár nem vagyok biztos benne, hogy Démétér igazán büszke lehetett arra, hogy fiának néhány havonta új patkókra volt szüksége és állandóan almáért nyaggatta őt." - Percy Jackson
Vajon ezek után Démétérnek nyugalma volt a kérőktől? Rátalált a szerelem vagy Hesztiához hasonlóan inkább a szingli lét mellett döntött? A folytatásból kiderül...

1 megjegyzés: